A leggyakoribb nyelvtanulási hibák

A leggyakoribb nyelvtanulási hibák

Bármennyire is elhivatottak vagyunk, nyelvtanulás közben is elkövethetünk hibákat, amelyek hatással lehetnek a későbbi hozzáállásunkra, motivációnkra és akár a közérzetünkre is.

Az első hiba - határidőhöz való szigorú ragaszkodás.

Az idő nyilván mindenkit szorít, de emiatt nem szabad siettetnünk a nyelvtanulást. Nem szabad túlzott nyomást gyakorolnunk magunkra, mivel nem tudhatjuk, hogy az adott nyelvi részekhez mennyi időre lesz szükségünk. Emiatt frusztráltabbak, ingerültebbek és idegesebbek lehetünk, mely szintén csökkentheti a nyelvtanuláshoz való kedvünket. Ha mégis ragaszkodunk határidőkhöz, akkor minden nap foglalkoznunk kell a választott idegennyelvvel. Nem elég, ha bejárunk az iskolai órákra vagy ha nyelvkurzusra iratkozunk be. Ezek nyilván felgyorsítják a folyamatot, de minden diák különböző tempóban halad. Legyünk türelmesek saját magunkkal és ne érezzük kudarcnak, ha esetleg nem tudunk a kiszabott határidőre eredményeket elérni. A lényeg az, hogy minél gyakrabban foglalkozzuk a nyelvtanulással.

A második hiba - amikor azt hisszük, hogy az idő egyenlő a tudással.

Nem mindegy, hogy minőség vagy mennyiség. Sokszor kellemetlenül érezzük magunkat, azt mondjuk, hogy nekünk már tökéletesen kéne tudnunk az idegennyelvet, mivel olyan régóta tanuljuk. A kérdés azonban az, hogy tényleg szánunk-e rá időt és energiát, vagy csak hallgatjuk az órákat? Ha az utóbbi, akkor az nem azt jelenti, hogy tényleg foglalkozunk a nyelvtanulással. Szinte teljesen mindegy, hogy mennyi ideje tanítják az idegennyelvet, ha nem fordítunk kellő figyelmet rá. Tegyünk fel kérdéseket a tanárainknak, kérjünk extra feladatokat, és gyakoroljunk amennyit csak tudunk.

A harmadik hiba - az önáltatás.

Két fajta önáltatásról beszélhetünk, van pozitív és negatív. Az utóbbi, amikor azt gondoljuk, hogy igazából nincs szükségünk az adott idegen nyelvre, vagy nem fogjuk tudni megtanulni, mert nem rendelkezünk kellő nyelvérzékkel. Ezek a negatív gondolatok pszichésen befolyásolnak minket, aminek eredményeképp megreked a nyelvtudásunk, nem tudunk előrébb haladni vele. A pozitív önáltatás pedig lehet az, amikor már felbátorodunk és azt hisszük, már teljes mértékben elsajátítottuk a nyelvet, ami pedig egy sikertelenebb kommunikációnak vagy teljesítménynek köszönhetően károkat tesz az önbecsülésünkben. Mindig kérjünk a tanárainktól visszajelzéseket az idegennyelvi tudásunkat illetően és legyünk nyitottak a kritikára, hogy ne alakulhasson ki hamis nyelvkép bennünk.

A negyedik hiba - a hamis képzetek.

A nyelvkurzus, illetve idegenyelvi órák segítik a tanulás felgyorsítását, de csak is akkor, ha a diákban is megvan a kellő szorgalom. Ha arányokat kellene nézni, hogy hány százalékban járul hozzá a tanár és a diák a nyelvtanulás sikerességéhez, akkor az arány a következő: Diák 60% - Tanár 40%. Idegennyelvet nyelvkönyvekből is meg lehet tanulni, de a tanár lesz az, aki segít logikai hátteret keríteni az adott nyelvi leckéhez, illetve akivel az írás és kommunikációs készségeinket fejleszthetjük. Ehhez szükséges az új szavak megtanulása, illetve nyelvtani jegyzetek átismétlése is. Egy nyelvkurzusra való beiratkozással megtesszük az első fontos lépést a nyelvi céljaink eléréséhez, de ez még kevés a teljes sikerhez.

Az ötödik hiba - a sikerélmény hajszolása.

Nyelvtanulásnál mindenkinek van kedvenc része, valaki beszélni szeret, mert külföldi munka miatt inkább beszédre van szüksége, van pár külföldi ismerőse is, akivel szokott beszélgetni és ezért nem okoz neki gondot az idegennyelven való verbális kommunikáció. Valaki a hallásértést szereti, mert szeret sorozatokat nézni, elég jól meg is érti őket, és szeretne még jobban elmélyedni bennük. Valaki pedig a nyelvtant szereti, mert érdekli a kommunikáció logikus felépítése és emiatt hamar megérti az új komplex nyelvi struktúrákat. Fontos, hogy találjunk egy kedvenc részt, mert segít megszeretnünk a nyelvtanulást és az adott nyelvet, de elengedhetetlen, hogy a többi részbe is „beleugorjunk” egy kicsit. Nem egy adott részét akarjuk tökéletesíteni, hanem az összeset, mert ahhoz, hogy jól tudjunk egy nyelvet meg kell értenünk (hallásértés), valamint tudnunk kell, hogy hogyan reflektáljunk szóban és írásban (nyelvtan + beszéd + íráskészség). Kell, hogy legyen sikerélményünk, csak ne akarjuk túlzásba vinni azáltal, hogy a nyelvnek csak egy adott részére koncentrálunk.

(Nagy Károly)